I love the chilly, moist January streets at night, all empty. I love walking them with warm boots that could take me to the end of the world and back, and hit the reality of the pavement with the reality of my body. the city is there, all open and full of space, but not promising me anything. not yet.
I love the fact that I control the pace of my flight. free as a bird.
I love.
egy rövid.
egyszer épp hazafelé indultunk, nap vége volt, válogató verseny. Én még zöldfülű voltam, kiestem, sírtam. Ahogy kiléptünk a Honvédból, ott volt Kati, teljes felszerelésben, levegőzött a sötétben, készült a döntőkre. Azt gondolta magamban, hogy egyszer én is ilyen leszek.
Left her earring at his place. At least its not her underwear.
A mikulás a következő dolgokat hozta nekem December 14én, este 11kor:
-1 cs. Győri édes piskóta tallér
-After 8
-Kávés bonbon
-1 Mákos péksüti
-2 Kifli
-2 Erőspaprika
-1 monitor
Nem panaszkodom:D Apám gyereket nevel. Kinek van még kérdése ez után:D??
Álom: Folyómedret takarítanak, gépekkel. A folyó meg van rekesztve egy magas fallal, az mögött gyülekezik és várakozik, hogy elvégezzék a munkálatokat. Jó a kedv, a folyómeder szép, csillogó, olyan, mint egy cseppkőbarlang belseje. Süt a nap, a gépek és a munkások vidáman kotorásznak, szélesítenek, tisztítanak. Üvegcserepekkel van tele a meder legalja, azokat takarítják el. Halványan rémlik, hogy ezek ilyen ronda 20. századi építészeti remekek lehettek, amiknek üvegfalaik és fémvázuk van, és leomlottak egy földrengésben. Sohasem szerettem a modern építészetet.
Where two million people try to live in a confined space – only blind men dont see the absurd.
Egy bizonyos ponton az a gondolat ötlött a fejembe, hogy vajon az angyal, aki Kőbányait iszik, szemüvege van, szárnya és bőrtáskája – ő, meg ők, a többi színészek mögötte – ők miért vannak a színpadon, és mi miért nem? Mi miért ülünk ott, keresztbe tett lábbal a sötétben, vigyorogva, őket nézve?
We all wanted eternal love and to save the world.
She used to paint line dancing, violins, sunflowers, still-lives. Amazing, careless ones. Now she paints enormous nudes in black and red, scenes from an atomic armageddon, hunters' castle with a hog's head on the table.
Or rather on what I am experiencing of it. I managed to instinctively avoid the topic during 2 years in the Netherlands, but now its coming back in my life on so many levels that I feel I have to start dealing with it.
As far as I understand, queer, along with many worried social-psychology theorists in the 21st century, is about spanning boundaries. And erasing them, and questioning them.
The only question is: what’s left then?
Home: when, looking out of the window, you dont need to deal with the feeling that the place you see is only one of the million places where you could be.
Home is the place that is not random. Az a hely, ami nem esetleges.
And this is what Im getting now.
Jólmegmondtam:P
"This is what it takes/this is how I feel good about myself/ this is how I fall, this is how I break". Csak azokon tudok segíteni, akiknek az kell, amit most adni tudok. Nem vagyok hajlandó, most nem vagyok hajlandó semmi másra. Élek. Nagyon, néha.
Amikor a pékségben a labor mellett este 11kor meleg a mákos kifli, behúzom a széket a szoba közepére, lejátszom a számot újra meg újra meg újra, hátrahajtom a fejem, és körbe-körbe pörgök a székkel.
Hosszú volt ez a hét. Ki kell most pörögni.
Doing things half.
Dont say things half, mumbling, low voice. Say it, or dont say it, and see what happens, and live with it
Dont dance a little. Dance, or dont dance
Leaving an empty apartment (the party is on the sea), with evidences of the crime still all over: hitchiking signs from around Europe to the direction of Portoroz; treasure-hunt maps; todo lists ("sunscreen, food, petrol..."); fill-in-lists on doors ("Artists", "things u secretly want to do to people", "retarded behaviours", "contacts"...); jumpers & underwear; coffee cups, cigarette paper, breadcrumbs; phone numbers; nail clippers, chargers, towels, broken noisemaking objects; personal items:
Eddig mindenféle tanulás és dolgozás közé beékelt nyaralgatós pillanatkból állt. Ami kezd egészségtelen érzés lenni, lévén hogy Július közepe van. De hogy kevésbé érezzem magam rosszul leírom mit nyaraltam eddig:
Has been bits and pieces of life between work and study. Which is lame. But in order to feel less lame about it, let me enumerate these bits:
It rains. You go to work, you get soaked, you catch a cold. You decide to go South.
I just knew, months ago when I bought the ticket, that by the time Mr M. O. Everett sings the blues about all the things he does and does NOT care about, the world around me will have changed.
And so it did.
Mindíg ezt kérdezik, émmeg sosem tudok mit mondani...
